Legkisebb gyermekem hétfőn lett három éves.
Hihetetlen, mennyire repül az idő...
Bár akkor már volt négy gyerekünk valahogy éreztem, hogy valami/Valaki nagyon hiányzik. Azon kaptam magam, hogy irigykedve figyeltem a kismamákat, babakocsisokat... Akkoriban gyakorlaton voltam egy szülészeten és szinte még a vajúdó kismamákat is irigyeltem. Gyakran álmodtam, hogy kisbabánk születik újra.
Aztán egyszer végre pozitív lett az a bizonyos teszt.
Bár kicsit más volt a kezdetektől fogva a terhesség, igyekeztem minden percét kiélvezni.
Volt itt minden: diabétesz, DS gyanú, sok-sok magzatvíz, indított szülés...
Hála Istennek teljesen egészséges újszülött lett, bár a 36 hétre született.
Az első hónapok is kalandosra sikeredtek, hasfájás, lágyéksérv -műtét, betokosodott BCG oltás -bódításban tisztítás (ekkor volt, hogy elfogyott a vakcina és később kapták meg a gyerekek, meg más országból szállították, mint korábban). Sokkal másképp fejlődik, mint a nagyobb tesói, minden fontos fejlődési "mérföldkövet" csúszva lépett át, még a normál tartományban, de annak a legvégén. Még most is van egy kis csúszás, a beszéde még nem tökéletes, de fejlődik (TSMTvel is fejlesztjük), a pelust is macerásan hagyjuk el (ezek valószínűleg mind-mind összefügghetnek a kalandos terhességgel és születéssel)
Valahogy mégis így lett kerek a Világ.
Nem csak az én világom.
A legnagyobb fiam, aki amúgy harmadik a sorban igen érdekes személyiség. Nagyon okos, nagyon zsivány, pont olyan tökéletes, mint amilyennek egyszer régen megálmodtam. Viszont finoman szólva antiszoc a Drága. Egyszer régen még kisebb korában azt mondta, hogy "Én nem utálom az embereket, csak nem szeretem őket"
De Kendével a kezdetektől nagyon jól kijön, pedig 10 év van köztük. Az első perctől nagyon különleges a kapcsolatuk, a másik három testvérével soha nem volt ilyen bensőséges a viszonya. Mintha két személyisége lenne a gyereknek. A kicsivel gyengéd, gügyög, mókázik, óvja és tanítja, hihetetlen jó érzékkel gondozza és hatalmas türelme van hozzá a mai napig. Bárhol és bármikor képes kizárni a külvilágot és csak a kettejük világára figyelni.
A Kicsi meg megy utána, mint egy pincsi kutya, lesi minden mozdulatát.
Sokszor szerintem sokkal komolyabban veszi, mint minket, jobban hallgat Rá, mint ránk.
Szerintem, ha létezhet ilyen, akkor igazából az Ég/Sors -ki miben hisz- Kevinnek küldte Kendét
Mert nagyon nagyon sokat formált ez a kapcsolat a személyiségén. Persze az idegeneket továbbra sem szereti :-), továbbra is nagyon különös humora van, még mindig nagy hatással tud lenni a környezetére (az iskolában gyakran Ő a hangadó, ha rosszalkodásról van szó, vagy bármi mókáról)
Mégis hihetetlenül helyén van az esze és a szíve, korához képest nagyon bölcs, nagyon jókat lehet Vele dumálni, nem is gondolná az ember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése